Nem tudom, ti hogy vagytok a filmek és könyvek műfaji besorolásával, de nekem egy éles kép ugrik be, ha erre gondolok. Eldöntitek, hogy aznapra pont elég volt a munkahelyi/családi drámákból, érzelmeket már csak elvétve vagytok képesek befogadni, így valami nagyon könnyed limora lennétek vevők. Ezért kinéztek magatoknak - műfaji besorolása szerint - egy jó kis vígjátékot. Máskor ugyan jöhetne a legerősebb, lelket-testet össze-vissza kaszabolós művészfilm is, de a mai nap  hátralévő része (punktum) csakis a nevetésé! Befészkelitek magatokat a kanapéra, popcorn a kézbe, láb a puffon/asztalon, és felkészültök a nagy-nagy hahotázásokra. Merthogy ez egy vígjáték lesz! Aztán csak-csak nem jönnek a poénok. Vagy ha jönnek is, futkározik a hátatokon a hideg, mert egyre inkább dereng, hogy a műfaji besorolásból bizony valami eléggé kimaradt. Ismét rágugliztok a filmre: vígjáték. Vígjáték ez persze, csak hát jobban illett volna a filmre mondjuk a életrajzi drámás tragikomédia vagy a vígjátéknak álcázott némafilm minimális humorral. Amik persze nemlétező meghatározások, de milyen jól választhattál volna helyette aznapra egy zenés-romantikus vígjátékot, amire te ténylegesen vágytál. 

És az igazság az, hogy nem csak a legtöbb filmet nem lehet egy műfajba besorolni, hanem a könyveket pláne képtelenség beszuszakolni egy kategóriába. (Jó-jó, talán a szakácskönyvek és ismeretterjesztő kiadások nagyobb biztonságban vannak ilyen téren. :)) A tág kategóriákban a könyvesboltok oldaláról az a jó, hogy könnyen eladhat bármit borító alapján, mivel az olvasónak legtöbbször csak kevés ideje van a válogatásra. A vásárló viszont könnyedén vehet meg olyat, amit az 50. oldalon letesz, majd soha többé nem nyit ki újra. 

Ma valami hasonló dilemmába kerültem én is, csak a másik oldalról, mivel hadilábon állok ezekkel a konzervatív műfaji besorolásokkal. A kiadóm feltette a kérdést, hogy de mi legyen a kategóriája ennek a könyvnek? Mit írjunk rá?

Felmerül a kérdés hát, hogy mi legyen egy olyan regénnyel,

- amiben végig képtelenek vagyunk eldönteni, hogy főhősünk szerelmi élete vagy épsége miatt aggódjunk-e jobban,

- ami tele van pszichés átalakulásokkal, lelki történésekkel, pszichológiával, mert anélkül nem létezik a világ,

- és amiben még arra is rá kellene jönnünk, hogy ki kelti a feszültséget, ki a tettes, a fekete csuklyás alak?

Osztottam-szoroztam, végül úgy döntöttem, hogy nem lacafacázom. Nem ragaszkodom a "bevált", létező kategóriákhoz, amik lényegében sok mindent nem árulnak el magáról a történetről. Az én könyvem nem lesz romantikus regény, lélektani regény, se sima thriller, krimi meg végképp nem.

A könyvön rendhagyóan ez fog állni: romantikus pszichothriller(es krimi). És ha valaki pont egy ilyenre vágyik, pont azt fogja kapni. :)

- M.S.A. -