Hogyan add ki a könyved?

Arra gondoltam, hogy összeszedek néhány olyan információt a könyvkiadásról, amelyek főként személyes élményből származnak. Hogy miért írok nektek erről? Talán meglepő, de sokkal több ember fiókjában lapulnak többre hivatott novellák, versek és hosszabb történetek, mint gondolnátok. Azóta, hogy az ismerőseim számára kiderült, hogy napokon belül megjelenik a könyvem, egyre többen fordulnak maguk vagy ismerősük miatt olyan kérdésekkel hozzám, mint: hogyan csináltam? Van ilyen egyáltalán, hogy ismeretlenül egy kiadó elvállalja a könyv kiadását? Hogyan kell ezt csinálni? Valószínűleg legtöbben azért nem állnak neki kiadót keresni, mert lehetetlennek tartják. Pedig közel sem az, viszont jól kell csinálni.

Kiadó keresése

Bár léteznek magánkiadók, én magam nem ismerem túlzottan őket. Annál jobban ismerem a klasszikus kiadók keresésének meneté, így igyekszem a tapasztalataimat hasznos csokorba fogni azoknak, akik könyvben látnák szívesen vissza a történetüket. Tehát, hogyan állj neki? A legegyszerűbb módszer, ha leülsz a könyvespolcod elé, és felütöd azokat a könyveidet, amelyek stílusban hasonlóak a tiédhez. Nézd meg, ki adta ki, keresd ki interneten az e-mail címüket, és írj nekik. Dobd be a kéziratod vagy a szinopszisod a kiadók tengerébe, hátha lecsap rá valamelyik a hálójával. (Papíralapú kéziratot szinte már sehol sem fogadnak.)

Szinopszis 

A jó szinopszis a műved rövid, tömör változata, és ez az, amire mindenképp szükséged van. Frappánsan fogalmazva, minél irodalmibb stílusban kell benne összeszedni az egész történetet az elejétől a végéig. És itt nem kell tartani a spoilerveszélytől, hanem kimondottan érdemes feltárni a csavarokat, izgalmakat, csattanókat, mert ez fogja meggyőzni az olvasót arról, hogy maga a könyv is pont ilyen kiváló minőségű lesz. Addig dolgozz a szinopszison, míg tökéletes nem lesz! Ne elégedj meg az átlagossal, mert ezen múlik, hogy a megkeresésed törli a kiadó munkatársa, vagy bekéri a teljes irományodat. A kettő között pedig pont annyi a különbség, hogy kapsz lehetőséget vagy sem.

Teljes kéziratot vagy szinopszist küldj? 

Én magam abban hiszek, hogy első körben ezt a körülbelül 1-1,5 A4-es oldalnyi leírást érdemes a kiadók címére elküldeni, és meghagyni a lehetőséget, hogy érdeklődjenek a teljes kézirat iránt. Ha izgalmasnak találják a szinopszist, máris levelezésben vagy velük. (De ez csak a saját elképzelésem.)

Mit írj a kiadóknak? Mindent, amivel bizonyítod, hogy megéri veled foglalkozni!

Először is nagyon fontos tudni, hogy a könyv egy termék, amelyben egy kiadó lát hasznot vagy sem, és borzasztóan kritikusak. Egy kiadó sem fog kockáztatni milliókat egy elsőkönyves szerzővel, ha az nem győzi meg őt teljesen. Éppen ezért önmagadat és az írásodat el kell adnod neki, mert ez a legfontosabb lépés, amelyet az írók többsége - hozzám hasonlóan - elront. Amikor elkészültem a 3 nővér és 1 fiú kéziratával, optimistán küldtem tovább néhány címre, de az üzenetbe - remélve, hogy a lényeg amúgy is az írásom –, csupán annyit írtam: „Kedves XY Kiadó, csatolva küldöm a kéziratomat. Várom válaszukat...”. És szerintetek hány visszajelzést kaptam? Jól sejtitek, pontosan nullát. Akkor még nem tudtam, hogy ahhoz, hogy egyáltalán megnyissák a heti 30-100 (!) beérkező kézirat közül az enyémet, egyedinek és hitelesnek kell lennem. Írnom kell arról, hogy ki vagyok, mivel foglalkozom, milyen írói múltam van, és leginkább ki kell tűnnöm a tömegből. Következő körben már rutinosabb voltam, és megemlítettem az erősségeimet, a munkáimat, és persze feltunningoltam a szinopszisomat is. És ez volt az a kör, amikor hosszas várakozás után három kiadó is bekérte a teljes kéziratomat. Egy közülük elutasított, de a másik kettő közül végül én választhattam. És a döntésemet végül a K.U.K. Kiadó javára hoztam meg.:) Szóval legyél a bemutatkozásodban magabiztos, különleges és meggyőző. Inkább tűnj nagyképűnek, mint nyuszinak, mert nem barátokat keresel, hanem kiadót, akit csak az érdekli, hogy megéri-e piacra vinnie a könyved.

Meddig kell kitartani, ha nem jönnek a várt visszajelzések?

Bárcsak mondhatnám, hogy a könyvkiadó keresése egy gyors és egyszerű folyamat, de sajnos éppen az ellenkezője igaz. Azonban közel sem lehetetlen! És a várakozással teli időszak felhasználható arra, hogy az írásodat tökéletesítsd, javítgasd. A kiadókeresés eltarthat akár egy évig is. Ugyanis önmagában az, hogy elolvassák az írásod, hónapokig elhúzódhat, és itt még korántsem beszéltünk arról az időszakról, míg keresgélsz. És nem ciki nekik írogatni, mert azt tapasztaltam, hogy valaki vagy nem reagál semmit, vagy korrekten megírja, hogy érdekled őket vagy sem. Azonban ha valaki hisz abban, hogy a története, verseskötete arra hivatott, hogy széles körben olvassák, akkor semmiképp sem szabad feladni. Saját tapasztalatból mondom, hogy a kételkedéssel teli időszak egyetlen perce sem hiábavaló, hiszen azért küzdesz, hogy a sok munka és gondoskodó szeretet, amely az írásodban rejlik, méltó helyre kerüljön egy könyvborító alatt.